Hankovszky Tamás

„a természet teljes agyoncsapása”. A fichtei énfogalom környezetfilozófiai következményei

A tanulmány Fichte példáján mutatja be, hogy mennyire meghatározza antropológiánk a környezetfilozófiai álláspontunkat. Az első rész felidézi Fichte filozófiájának alapjait, az én és a nem-én kikerülhetetlen szembenállását, a második rész bemutatja, hogyan vonatkoztatta Fichte ezt a transzcendentális stuktúrát az ember és a természet viszonyára. A harmadik rész rámutat, hogy amit Fichte az ember igazi rendeltetésének és méltósága végső forrásának vélt, azt ma már környezetpusztításnak tekintjük. Ennek alapján azt a tételt fogalmazza meg, hogy környezeti problémáink nemcsak a természethez való viszonyuk fichtei paradigmáját kérdőjelezik meg, hanem mindazokat a filozófiákat is, amelyek szerint az ember az a lény, aki a természet legyőzése vagy akár csak saját természetétől való függetlenedése révén valósítja meg önmagát.

Tamás Hankovszky

The „complete annihilation of nature”. Consequences of the Fichtean Concept of „I” to Environmental Philosophy

Through Fichte’s example, the paper presents powerfully our anthropology determines our environmental philosophy. The first part invokes the baselines of the Fichtean philosophy and the inevitable opposition of „I” and „Not-I”. The second part outlines how Fichte adopted the concept to the relation between Man and nature. The third part of the article points out that what Fichte considered the true designation and main source of the dignity of Man is today regarded as the demolition of the environment. Hence my paper claims that our environmental problems question not only their Fichtean paradigm of the relation to nature, but also all the philosophies according to which man is the creature that creates himself by dominating nature or through gaining independence from his own nature.