Hankovszky Tamás: „Sohasem támadhat meghasonlás az ember és az Isten között”

Isten és az ember különbségéről mint a bűn és a megbocsátás Fichte által elutasított közös lehetőségi feltételéről

In Teológia 54 (2020) 1–2. 35–51.

Fichte akkora hangsúlyt fektetett Isten és ember egységére, hogy szerinte az ember bűne, ha volna ilyen, Isten önmagával szembeni bűne lenne. (De „hogyan is tudna Isten önmaga ellen vétkezni?”) Ennek megfelelően monista filozófiájának tükrében Krisztus nem az ember megváltója, és a „kereszténység nem a kiengesztelés vagy a bűntől való megtisztulás eszköze”. Fichte az egyik legkövetkezetesebb és mint ilyen az egyik legszélsőségesebb képviselője volt annak a misztikát is magában foglaló, (mérsékeltebb megjelenési formáiban) különösen tiszteletre méltó hagyománynak, amely Isten és az ember partneri viszonya helyett az egységüket hirdeti vagy keresi. Radikalizmusa szükségképpen vezetett számos olyan belátás elutasításához, amely nagy szerepet játszik a hagyományos keresztény hitben és teológiában, mint ahogy a Biblia szélsőségesen szelektív és önkényes olvasásához is. Miután tanulmányom első két fejezetében bemutattam Fichte egységeszményét és annak néhány teológiai implikációját, a harmadikban a tékozló fiú történetének példáján Isten és ember viszonyának egy az övétől markánsan különböző vízióját szeretném vázolni. Olvasatomban ugyanis e példabeszéd a bűn és a megbocsátás természetéről és ezek közös, Fichte által tagadott lehetőségi feltételéről szól. A tékozló fiú bűne nem az volt, hogy (apja) vagyonát elpazarolta, hanem az, hogy nem akart az atyai házban élni (ahogy a történet végén a testvére sem akart oda bemenni), hogy megszakította a közösséget az apjával. Ennek megfelelően a megbocsátás a kapcsolatba való visszafogadás. Legfőbb mozzanata nem a bűn eltörlése, elfelejtése, jóvátételének elfogadása, de nem is egy adósság elengedése, hanem a kapcsoltat, a közösség helyreállítása. Tételem szerint a fichtei monizmus látóköréből azért tűnik el a bűn és a megbocsátás, mert eltűnik a különbözőséget feltételező kapcsolat, és az egység kerül a helyére.