Hankovszky Tamás A szabadságot
vezető szabadság. A nyelv transzcendentális
dedukciója Fichténél A
nyelv eredetéről a korábbi évtizedekben folytatott vitát Fichte úgy próbálta
meghaladni, hogy a szembenálló álláspontokat egyetlen elméletébe integrálta.
A nyelv isteni adományként, illetve emberi konstrukcióként való bemutatása mégis
alárendelt jelentőségű maradt nála a harmadik megközelítéshez képest, amelyet
merőben új formában dolgozott ki. Eszerint a nyelv velünk született, pontosabban
a nyelv a transzcendentális lehetőségi feltétele
annak, hogy emberek lehessünk. E gondolat kifejtése a nyelv transzcendentális dedukciójával azonos, ám első kísérlete A nyelv eredetéről és a nyelvi képességről
című munkájában még nem volt sikeres, mert ebben egy önmagának
maximálisan tudatában levő lény volt a dedukció kiindulópontja, aki akár
magányosan is megvalósíthatja rendeltetését. A természetjog alapja a tudománytan elvei szerint dedukciója viszont már magának az öntudatnak a lehetőségi
feltételeként értelmezi a nyelvet, amikor kimutatja, hogy a másik embertől
érkező felszólítás, illetve az elismerés, amelyet meg kell értenem, hogy
szabadásgom tudatára ébredhessek, csak nyelvi jelek révén történhet meg. A
tanulmány első két fejezete a nyelv transzcendentális
dedukciójának e két változatával foglalkozik, a harmadik pedig röviden
bemutatja a nyelv eredetének három modellből szintetizált fichtei elméletét. |