Hankovszky Tamás

A szabadságot vezető szabadság. A nyelv transzcendentális dedukciója Fichténél

A nyelv eredetéről a korábbi évtizedekben folytatott vitát Fichte úgy próbálta meghaladni, hogy a szembenálló álláspontokat egyetlen elméletébe integrálta. A nyelv isteni adományként, illetve emberi konstrukcióként való bemutatása mégis alárendelt jelentőségű maradt nála a harmadik megközelítéshez képest, amelyet merőben új formában dolgozott ki. Eszerint a nyelv velünk született, pontosabban a nyelv a transzcendentális lehetőségi feltétele annak, hogy emberek lehessünk. E gondolat kifejtése a nyelv transzcendentális dedukciójával azonos, ám első kísérlete A nyelv eredetéről és a nyelvi képességről című munkájában még nem volt sikeres, mert ebben egy önmagának maximálisan tudatában levő lény volt a dedukció kiindulópontja, aki akár magányosan is megvalósíthatja rendeltetését. A természetjog alapja a tudománytan elvei szerint dedukciója viszont már magának az öntudatnak a lehetőségi feltételeként értelmezi a nyelvet, amikor kimutatja, hogy a másik embertől érkező felszólítás, illetve az elismerés, amelyet meg kell értenem, hogy szabadásgom tudatára ébredhessek, csak nyelvi jelek révén történhet meg. A tanulmány első két fejezete a nyelv transzcendentális dedukciójának e két változatával foglalkozik, a harmadik pedig röviden bemutatja a nyelv eredetének három modellből szintetizált fichtei elméletét.