Hankovszky Tamás profil publikáció oktatás linkek

______www.hankovszky.com__________________________________________________________________________________________________

Frissítve: 2011. 02. 01.

Társadalomfilozófia

TÖRTÉNELEM ÉS ESZKATOLÓGIA

A történelem filozófiája és teológiája

előadás, BBLSF03901

2011. tavasz

KURZUSLEÍRÁS

Vajon igaz-e, hogy a történelem a mi erőfeszítéseink által vagy éppen azokat semmibe véve feltartóztathatatlanul egy végső beteljesedés, isteni cél felé tart? Létezik-e filozófiailag is megragadható értelme és végcélja a történelemnek, vagy ilyenről csak a teológia nyelvén lehet beszélni?

A történelem értelmére vonatkozó ilyen és hasonló kérdések megválaszolásához közelebb vezethet annak felismerése, hogy a klasszikus történelemfilozófia tulajdonképpen nem más, mint a zsidó-keresztény eszkatológia szekularizált változata. Még Marx kommunizmusra vonatkozó elképzeléseiben is tetten érhető a végső idők bibliai leírásának eleven hatása. Sőt, nemcsak a filozófusok, hanem elvallástalanodott korunk egyszerű emberei is akarva-akaratlan ennek az eszménynek a hatása alatt állnak. „Egész arra irányuló modern fáradozásunk, hogy mind jobbá tegyük a dolgokat, s mind nagyobb fokú haladást érjünk el, az Isten Országa felé tartó egyetlen keresztény haladás eszméjében gyökerezik, melynek uralmától a modern tudat megszabadult ugyan, ám amelytől mégiscsak függ” (Löwith).

Oktató: Hankovszky Tamás (tamas@hankovszky.com)

Időpont: 2011. 03. 25 Péntek 14.00 – 20.30

Hely: Anselmianum 011

Követelmények

A kurzus kollokviummal zárul. Tételsor

1. Az apokaliptika világképe, ősszavai, történelemszemlélete

2. A Szentírás és az őskereszténység történelemszemlélete

3. Ágoston és Bousset

4. Joachim és követői

5. A forradalom teológiája és filozófiája (Münzer és Marx)

6. Vico és Voltaire

7. Lessing és Kant

8. Schelling és Hegel

Kötelező olvasmányok

Löwith, Karl: Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei. Budapest, Atlantisz, 1996.

Taubes, Jacob: Nyugati eszkatológia. Budapest, Atlantisz, 2004.

Lessing, Gotthold Ephraim: Az emberi nem nevelése. In Magyar Filozófiai Szemle 1992. 5-6. 986-1012.

Kant, Immanuel: Az emberiség egyetemes történetének eszméje világpolgári szemszögből. In Kant: Történelemfilozófiai írások. Szeged, Ictus, 1995-1997. 43-58.

Schelling, F. W. J.: A transzcendentális idealizmus rendszere. Budapest, Gondolat, 1983. 353-375.

Hegel, G. W. F.: Előadások a világtörténet filozófiájáról. Budapest, Akadémiai, 1979. Különösen: 33-56, 73-77. 81-85.

Marx, Karl - Engels, Friedrich: A Kommunista Párt kiáltványa. Budapest, Kossuth, 1986.

Ajánlott olvasmányok

Szemelvények

„A teológia és a filozófia előjoga empirikusan megválaszolhatatlan kérdések megfogalmazása. Ilyesfajták azok a kérdések, melyek az első és a legvégső dolgokat érintik – s éppen azért őrzik meg jelentőségüket, mert semmilyen válasz nem némíthatja el őket. Senki nem faggatódznék a történelem értelme felől, ha az már magukból a történeti eseményekből nyilvánvaló volna. Másrészt értelem-nélkülinek is csak egy végső értelmet keresve tűnhet csak a történelem. Csalódások csak akkor érhetnek bennünket, ha várunk valamit. Az azonban, hogy egyáltalán a történelem egészének értelmére és értelmetlenségére kérdezzünk, maga is már történelmileg meghatározott: zsidó és keresztény gondolatok szülték e mérték nélküli kérdést. Komolyan a történelem értelmére kérdezni – ez túllép minden tudhatón, és elállítja lélegzetünket; légüres térbe lök bennünket, melyet csak a remény és a hit tölthet ki.

A görögök szerényebbek voltak. Nem voltak oly elbizakodottak, hogy a történelem értelmének firtatására vetemedjenek. Lenyűgözte őket a természetes kozmosz látható rendje és szépsége, és a keletkezés és pusztulás kozmikus törvénye volt történelemmegértésük mintája is.”

„Csak a zsidó és a keresztény hit által a klasszikus pogányság »reménytelen« – mert ciklikus – világszemlélete ellenében megteremtett jövő horizontján belül vált egyáltalán lehetővé, hogy a haladáseszme a modern történelemfelfogás vezérlő gondolatává váljék. Egész arra irányuló modern fáradozásunk, hogy mind jobbá tegyük a dolgokat, s mind nagyobb fokú haladást érjünk el, az Isten Országa felé tartó egyetlen keresztény haladás eszméjében gyökerezik, melynek uralmától a modern tudat megszabadult ugyan, ám amelytől mégiscsak függ, miként a szökött szolga távoli urától.”

(Karl Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei. Budapest, Atlantisz, 1996. 42. ill. 128.)

„A történelem értelme körüli zűrzavarban nem az egyes események szabnak mértéket; sőt, éppenhogy mindeme eseményektől elfordulva kell feltenni a kérdést: mi teszi a történelmet történelemmé? A történelem lényegére irányuló kérdés csak akkor lelhet mértékre és állagra, ha az eszkaton felől hangzik el, mert az eszkatonban a történelem túllép határain, és a maga mivoltában válik láthatóvá.”

„Ember-voltot csakis a szabadság emelhet át a természet köréből a történelem birodalmába. Történetisége csak a szabadságban létező embernek van. A természetnek és a természetbe ágyazott ember-voltnak nincs története. A szabadság azonban csak mint alá-bukás tárulkozhat fel. Mindaddig ugyanis, amíg a szabadság az isteni-természeti körforgás pályáján mozog, Isten és a természet szükségszerűségének van alávetve. Valamiféle non posse peccare semmiben sem különbözik a jó kényszerétől. Csak az embernek Isten szavára adott válasz-szava – ez a lényege szerint: nem – tanúsíthatja az emberi szabadságot. A történelem alapja ekként a tagadás szabadsága.”

(Jacob Taubes: Nyugati eszkatológia. Budapest, Atlantisz, 2004. 7. ill. 10.)