Hankovszky Tamás profil publikáció oktatás linkek

______www.hankovszky.eu___________________________________________________________________________________________________

Kant: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése Előszavához

1-17. Tagolja három részre az Előszót! Hol vannak a szakaszhatárok? Miről szólnak az egyes szakaszok? Különösen a második részt érdemes tovább tagolni. Hogyan?

2-??. Készítsen ábrát vagy táblázatot, amely bemutatja a filozófia kanti felosztását! (A 4. bekezdés valójában nem merőben új felosztásokat végez el, hanem alapvetően a korábbiakat tekinti át más szempontból.)

2–5. Tisztázza, hogyan viszonyulnak egymáshoz a fogalmak a következő három csoporton belül!

tiszta – racionális – formális

materiális – empirikus – tapasztalatból vett

erkölcsök tudománya – etika – erkölcsök metafizikája – morál – morálfilozófia (Ez utóbbi fogalom a 9. bekezdésben szerepel.)

6. „Önmagában tehát talán megfontolandó lenne ez a kérdés, ámde itt mégis inkább [csak] azt kérdezem” – Mi a különbség a két kérdés között? (A válaszhoz az egész bekezdést figyelembe kell venni, a végén még a „légiónyit” is.)

6. „mégis inkább [csak] azt kérdezem” – Vegye észre, hogy Kant két különböző kérdést kérdez „inkább”: „vajon nem követeli-e meg […], és hogy nem kellene-e”. Olvasás közben figyeljen majd arra, hogy melyik kérdésre milyen választ kapunk!

7. „hogy ilyennek lennie kell, az a kötelesség és az erkölcsi törvények köznapi eszméjéből magától értődik” – Tényleg magától értődik? Érti ön is? Szerencsére Kant nem éri be ebben a bekezdésben annyival, hogy bejelenti ezt az állítólagos tirvialitást, hanem a következő hosszú mondat egyfajta magyarázatot ad, hogy miért kell lennie tiszta morálfilozófiának. Rekonstruálja ezt a magyarázatot, érvet! (Figyeljen arra, hogy itt még csak arról van szó, miért kell lennie tiszta morálfilozófiának, nem pedig arról, hogy ki kell-e dolgozni!)

7. „az erkölcsi törvények köznapi eszméjéből” – Milyen köznapi eszménk van (a szöveg szerint) az erkölcsi törvényről?

7. „Mindenkinek el kell ismernie” – Mivel a mondat nagyon hosszú, és mert a magyar fordításból kimaradt egy „hogy”, nem könnyű észrevenni, hogy négy dolgot kell elismerni. Hogyan függenek ezek össze? (Figyeljen a központozásra (vesszőkre, pontosvesszőkre) és az „ennélfogva” (tehát) szóra is!) Hogyan függenek össze ezek az elismerendők a bekezdés első mondatában megfogalmazott kérdéssel?

Mindenkinek el kell ismernie,

hogy bármely törvénynek ahhoz, hogy erkölcsinek, vagyis kötelezettség alapjának számíthasson, abszolút szükségszerűséggel kell bírnia;

hogy a ne hazudj! parancs nem csupán az emberekre érvényes, hanem más eszes lények sem hagyhatják figyelmen kívül, s ugyanígy áll a dolog az összes többi voltaképpeni erkölcsi törvénnyel;

[hogy] ennélfogva a kötelezettség alapját itt nem az ember természetében vagy világának körülményeiben, hanem a priori pusztán a tiszta ész fogalmaiban kell keresni,

s hogy a puszta tapasztalat elvein alapuló minden más előírás, még ha némileg általános is, ámde akár legcsekélyebb részében, talán csak egynémely indítóokában is empirikus alapokra támaszkodik, gyakorlati szabálynak nevezhető ugyan, erkölcsi törvénynek azonban sohasem.

9. „Az erkölcsök metafizikája tehát elengedhetetlenül szükséges” – Kant csak itt válaszol a 7. bekezdés kérdésére: „vajon nem volna-e tehát a legégetőbb szükségünk arra, hogy egyszer már kidolgozzunk egy tiszta morálfilozófiát”. Míg a kérdésben az eredetiben nem szerepel a „tehát”, a 9. bekezdés első mondatában igen. Ebből a szóból pedig kitűnik, Kant úgy véli, a korábbiakban megadott már valami okot, ami szükségessé teszi ezt a kidolgozást. Azonos ez az ok a mondat folytatásában említett „spekulatív okkal”?

9. „hanem azért is” – Kant jelzi, hogy a kidolgozás szükségességének további okát fogja megnevezni. Pontosan mi ez a további ok?

9. „(a metafizikának) kell az élen haladnia” – Kant itt választ ad a 6. bekezdés kérdésére: „és hogy nem kellene-e […] az erkölcsök metafizikáját pedig a gyakorlati antropológia elött tárgyalni”. Mi ez a válasz? Kaptunk már korábban is választ erre a kérdésre?

9. „az erkölcsök romlása mindaddig megállíthatatlan […]. Ahhoz ugyanis […] máskülönben” – Vajon mit ért Kant „erkölcsökön”? Ha az „erkölcsök” valamiképpen a morálisan jó tettek felől definiálhatók, akkor nem világos, mi az „ugyanissal” kezdődő magyarázat logikája. Az első lépés (különösen Kant etikájának egészét ismerve) világosnak látszik. Ahhoz, hogy egy tett morálisan jó legyen, kevés, hogy a tett a törvény szerinti legyen, ezen felül az is kell, hogy a törvény kedvéért menjen végre. (Mi a különbség a kettő között?) Ha „nincs a kezünkben” a maga tisztaságában az erkölcsi törvény (a cselekvés normája), nem tudunk a kedvéért cselekedni. Hiába tesszük azt, amit ez az ismeretlen törvény is előírna, nem annak a kedvéért tesszük, így tettünknek nem lesz morális értéke. A „máskülönbennel” kezdődő mondatrész azonban zavart okoz. Itt úgy tűnik, mintha Kantnak az lenne problémája, hogy a törvény ismerete nélkül kevesebb törvény szerinti tett valósulhatna meg. Az érvelés innentől azután újra világos: az erkölcsi törvényt a maga tisztaságában csak az erkölcsök metafizikájának kidolgozása révén „leljük fel”.

10. Magyarázza el saját szavaival, miben különbözik Wolf és Kant projektje!

11. „az emberi ész ugyanis morális ügyekben még a legközönségesebb értelem szintjén is könnyen ítél pontosan és kimerítően” – Kant optimista tételével a későbbiekben is találkozni fogunk. Úgy tűnik azonban, hogy ellentmond az erkölcsök romlásáról szóló pesszimisztikus beszédnek, és annak az állításnak, hogy ki kell dolgozni az erkölcsök metafizikáját. Feloldható az ellentmondás?

11. „követelmény, hogy beteljesedett formájában a gyakorlati észnek az elméleti ésszel való egységét bemutassa egy közös alapelv alakjában, hiszen végtére is a kettő mégiscsak egy és ugyanazon ész” – Jóllehet ezzel a követelménnyel Kant a későbbi művek írásakor is tisztában volt, életművének nagy adóssága, hogy megfelelni nem tudott neki. Azzal, hogy legfontosabb közvetlen követője, Fichte, valóban megadott egy ilyen közös alapelvet, filozófiája alapvetően különbözővé vált a kanti filozófiától.

12. „a moralitás legfőbb elvének felkutatása és rögzítése” – Meg kell határozni, mit parancsol a morális törvény, és hogy érvényes-e a parancsa. Mindannyian úgy gondoljuk ugyanis, hogy vannak kötelességeink. Kant szerint ezek egyetlen elvből (a kategorikus imperatívuszból) vezethetők le, ezért fel kell kutatni ezt az elvet (erre szolgál a mű első két része), és ha megtaláltuk, meg kell vizsgálni (a harmadik részben), hogy tényleg érvényes-e a parancsa, hogy amit kötelességnek gondolunk, valóban kötelesség-e.