Hankovszky Tamás profil publikáció oktatás linkek

______www.hankovszky.eu___________________________________________________________________________________________________

Kant: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése

Kérdések az első rész második feléhez

14–22. Ha csak három szakaszra osztanánk ezt a részt, hol lennének a szakaszhatárok? – Mi lehetne a címe az egyes szakaszoknak?

14. Ebben a bekezdésben bukkan fel először a kanti etika kifejtésének egyik karakterisztikus kifejezése, a „maxima”, amely aztán a kategorikus imperatívusz híres megfogalmazásában is szerepelni fog. Nézzen utána, mi az a maxima!

14. A cselekedet morális értéke az akarat elvéből származik, állítja a bekezdés. Kant egy érvelést is rendel ehhez az állításhoz, amely így kezdődik: „az akarat ugyanis”. Rekonstruálja az érvet!

15. „valamely cselekedetnek a törvény tiszteletéből eredő szükségszerűsége” – Inkább így: „egy a törvény tiszteletéből eredő cselekedet szükségszerűsége” Azért beszélünk kötelességről, mert egy cselekedetet, amelyre a törvény tisztelete indít minket, szükségszerű végrehajtani (vagyis végre kell hajtani). (A kötelesség egy ezzel analóg meghatározását a 19. bekezdés utolsó soraiban a magyar fordító is hasonlóképpen fordította.)

15. A harmadik tétel egyszersmind a kötelesség fogalmát is definiálja. Lapozzon vissza a 8. bekezdéshez, ahol Kant azt indítványozta, hogy „vegyük most szemügyre a kötelesség fogalmát”! Ott és a következő bekezdésekben nem kaptunk definíciót, hanem bizonyos cselekedetekről volt szó, amelyek különböző viszonyban álltak a kötelességgel: kötelességellenesek, kötelességszerűek vagy kötelességből fakadóak voltak. Vizsgálja meg, hogy a különböző cselekvéstípusokhoz rendelt példák, storyk (9–12), összhangban vannak-e a kötelesség 15. bekezdésben szereplő meghatározásával!

15. Ebben a bekezdésben bukkan fel először Kant etikájának egyik kulcsfogalma, a törvény tisztelete (Achtung). Burkoltan azonban korábban is találkoztunk már vele, amikor Kant arról beszélt, hogy egyes cselekedetek „kötelességből” esnek meg (9–10). A „köteleségből fakadó cselekedet” kifejezés a 15. bekezdésben is előkerül. Ezek alapján fogalmazza meg, mit jelent, miben nyilvánul meg az, hogy valaki tiszteli a törvényt!

16. A bekezdés (a magyar fordításban) öt mondatból áll. Az első és a negyedik ugyanazt mondja: a cselekedet morális értékének nincs köze a cselekvés hatásához. A negyedik mondatot az „ennélfogva” vezeti be. Úgy tűnik, itt Kant egy konklúziót fogalmaz meg. A második mondatban az „ugyanis” szó arra utal, hogy itt egy érvvel, első mondatban megfogalmazott tételhez tartozó tétel érvével, illetve egy premisszával, a negyedik mondatban szereplő konklúzió premisszájával van dolgunk. A „márpedig” az egyik tipikus fordulat, amellyel egy az előzőtől elkülönült premisszát szokás bevezetni. Rekonstruálja az első négy mondatban foglalt érvelést! – Hogyan kapcsolódik az előzőekhez az ötödik mondat?

16. „csak a törvény képzete mint olyan” – Ez a fordítás azt a látszatot kelti, mintha egy képzet volna az a jó, amelynek témájával az Első rész kezdődött, és amelynek értelmezése kedvéért a 8. bekezdésben a kötelesség fogalmához fordultunk. A fordítás jobb volna így: „Nem lehet más ez a jó, mint önmagában véve a törvény képzete – amely természetesen csupán eszes lényekben fordul elő –, amennyiben ez, nem pedig a remélt hatás az akarat meghatározó alapja.

17. A bekezdés kulcsfogalma a „törvényszerűség” (Gesetzmäßigkeit). Fogalmazza meg, mit ért ezen Kant!

17. Itt találjuk a kategorikus imperatívusz első megfogalmazását a műben. Kant nem minden előzmény nélkül jelenti be, hanem a korábbi megfontolásai alapján fogalmazza meg. Tekintse át újra, hogyan jutott el Kant ehhez a megfogalmazáshoz!

18. Ez a bekezdés egy a szakirodalomban sokat elemzett példával szemlélteti, hogy mit jelent, a 17. bekezdés megfogalmazása: „akarhassam, hogy maximám általános törvénnyé váljék”. Hiszen Kant szerint „akarhatom ugyan a hazugságot, ámde egyáltalán nem akarhatom, hogy általános törvény legyen”. A bekezdés vége megpróbálja elmagyarázni, hogy miért nem. Egyfajta magyarázatnak tűnik, amikor Kant arról ír, hogy „már nem is léteznének ígéretek”. Miért volna baj, hogy nem léteznek? Miért nem akarhatom a hazugságot, ha ez valamiképpen ahhoz vezet, hogy nem léteznek ígéretek? – Pontosan hogyan vezet ahhoz? – A bekezdés utolsó mondata a maxima önmegszüntetéséről beszél. Magyarázza el, miből fakad ez a megszűnés? Egyáltalán, mit jelent, hogy egy maxima megszűnik? – Hogyan kapcsolódik az utolsó mondat az előzményekhez? Ugyanazt a magyarázatot adja arra, hogy nem akarhatom a hazugságot, mint amelyet az előtte levő mondatok adtak?

19. A bekezdés végén újra a kötelesség fogalmának definícióját olvashatjuk. Hasonlítsa össze a 15. bekezdés elején találttal! Mit jelent az újabb megfogalmazásban a „tiszta” szó?

20. „A közönséges emberi ész […] vizsgálata során” – Ahogy az Első rész címe is jelezte, Kant az eddigi vizsgálódásokat úgy fogja fel, hogy azok a közönséges ész talaján állnak. Vegye számba az eddigi gondolatmenetet, és ítélje meg, valóban ez-e a helyzet!

20. „Nincs szükségünk tudományra és filozófiára ahhoz” – Hasonlítsa össze az itt kezdődő érvelést (meddig tart ez az érvelés?) az Előszó 9. bekezdésében mondottakkal!

21. „boldogság néven foglalja össze” – Hasonlítsa össze a boldogság itt megadott fogalmát a 7. bekezdés végén tárgyalt megelégedettséggel!