Hankovszky Tamás profil publikáció oktatás linkek

______www.hankovszky.eu___________________________________________________________________________________________________

Kant: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése

Kérdések a Második rész első órai egységéhez (1-15)

1–15. Ha ezt a részt csak két részre szabadna osztani, hol lenne a szakaszhatár? Mi lenne az első rész címe? A második rész címét nehezebb megadni, mert a 15. és 16. bekezdés között nem húzódik éles határ, a gondolatment a következő hétre kijelölt részben folytatódik.

1. „Eddigi kötelességfogalmunkat gyakorlati eszünk köznapi használatából merítettük, de ebből nem következik, hogy tapasztalati fogalomként kezeltük volna.” – Itt az egész könyv alapgondolata bukkan fel újra: az erkölcsöknek van metafizikája is. – Hogyan merítettük a kötelességfogalmat az ész köznapi használatából? Mit jelent, és miből látszik, hogy nem tapasztalati fogalomként kezeltük?

2. „Valóban, a tapasztalat révén … Néha ugyan megesik, hogy a legszigorúbb önvizsgálattal” – Úgy tűnik, Kant az önvizsgálatot vagy lelkiismeretet is tapasztalati megismerésnek tekinti. Vajon mi lehet az oka ennek a besorolásnak?

2. „egyetlen esetben sem lehet teljes bizonyossággal megállapítani” – A bekezdés is elmagyarázza, de magyarázza el ön is saját szavaival, hogy miért!

3. „mindenfajta erkölcsiséget kikacagnak, nem látva benne egyebet … agyszüleménynél” – A bekezdés alapján határozza meg, mit jelent itt az „erkölcsiség” szó? Mi az az erkölcsiség, ami nem feltétlenül egyszülemény még akkor sem, „ha soha nem lennének is ilyen tiszta forrásból eredő cselekedetek”?

4. „azt mégsem tagadhatjuk” – Az eredetiben: akkor nem

4. „nemcsak az emberek, hanem egyáltalában véve minden eszes lény számára” – Ezzel a gondolattal nem először találkozunk. Értelmezéséhez lapozzon vissza az Előszó 7. és az Első rész 17. bekezdéséhez!

5. „Rosszabb szolgálatot nem is tehetnénk” – Már a 3. bekezdés is hasonló (bár fordított) felütéssel kezdődött. Magyarázza el, miért volna rossz/nagy szolgálat, ha példákból/tapasztalatból indulnánk ki!

5. „Még az evangéliumi szentet” (Jézust) – Ahogy már az Első rész 13. bekezdésében is láttuk, Kant gondot fordít arra, hogy jelezze a saját etikája (AZ etika) és a (keresztény) vallás viszonyát. Ezen a téren is egyfajta kopernikuszi fordulatot hajtott végre: nem a jó élet szabályai épülnek a vallás (pl. a tíz parancsolat) előírásaira, mint sokan gondolták, és gondolják ma is, hanem fordítva. Magyarázza el, hogy ebben és az Első rész 13. bekezdésben hogyan derül ki, hogy a vallás igazodik az etikához, és nem az etika a valláshoz!

6. „Ha tehát az erkölcsiségnek nem lehetséges” – Az eredetiben: nincs

7. „mindennemű alapos kutatásról.” – Az eredetiben: belátásról.

8. „vajon egyáltalán az emberi természetről alkotott ismeretekben (amelyekre mégiscsak egyedül a tapasztalatból tehetünk szert) keresendők-e az erkölcsiség elvei.” – A válasz természetesen nemleges, és összefügg a 4. bekezdés egyik megállapításával. Melyikkel? Hogyan?

8. „mégiscsak jobb volna a rájuk vonatkozó vizsgálódást mint tiszta gyakorlati világbölcseletet” – Itt Kant az Előszó 6-7. bekezdésében felvetett kérdésre tér vissza. Ugyanazt a választ adja, mint az Előszóban?

9. „egyszersmind felettébb fontos deziderátuma annak is, hogy a kötelességek előírásait valóban teljesítsük. Hiszen” – Kant itt az Előszó 9. bekezdéséhez hasonló témát tárgyal. Hasonlítsa össze a két szöveghelyet!

10. „Az eddigiekből kiviláglik:” – A magyar fordításból nem derül ki, de Kant egyetlen hosszú, a bekezdés végéig tartó mondatban négy igazság „kiviláglását” állítja:

1. „az összes erkölcsi fogalom teljességgel a priori az észben lakozik s belőle ered…” – A magyar fordítás itt pontatlan, túlzó. A német kifejezés (ihren Sitz … haben), amelyet a „lakozik” ad vissza, nagyjából ugyanazt mondja, mint a „belőle ered”.

2. „éppen eredetük tisztasága teszi méltóvá őket arra….”

3. „minél több empirikus tartalmat…”

4. „nem csupán az elméleti szándékokban megmutatkozó legmagasabb szükségszerűség…”

– Próbálja egyesével rekonstruálni, saját szavaival összefoglalni, hogyan következik az „eddigiekből” ez a négy megállapítás!

11. A bekezdés eleje az Első és a Második résznek az Előszó végén előrebocsátott, majd a részek címében újra nyilvánvalóvá tett feladatokra utal. Miután a közönséges megítélés szintjéről eljutunk egyáltalán a filozófiáig, egy újabb lépés megtételére is szükség van, immár a filozófián belül: a népszerű filozófiát magunk mögött hagyva el kell jutni a tőle különböző metafizikához. A magyar fordítás második mondata (a németben az egész bekezdés egy mondat) az „ezért” szóval kezdődik. Miért? Azért, hogy eljuthassunk a metafizikához.

12. „Minden természeti dolog”

– Ezen a ponton nagyon sok múlik, ezért körültekintően és részletesen magyarázza el, mit jelent törvények szerint, illetve törvények képzete szerint működni! Mi a különbség? Mi köze van ennek a különbségnek az akarathoz?

– Úgy tűnik, mintha Kant az első és a második mondat révén különbséget tenne a természeti dolgok és az eszes lények között. Mintha burkoltan azt állítaná, hogy az eszes lények nem természeti dolgok. Valóban így van?

12. „ezért az akarat nem egyéb” – Miért? Magyarázza el részletesebben, mint Kant félmondata teszi!

12. „maradéktalanul meghatározza” – A „meghatározni” (bestimmen) itt nem az jeleni, hogy „definiálni”, hanem azt, hogy valamilyenné tenni, valamire irányítani. Mivel más dolog egy almát, és más egy körtét akarni, a két akarásban jelenlevő akarat is másmilyen: másként van meghatározva az az akarat, amelyik egy alma megszerzésére tör, mint amelyik egy körte megszerzésére. Az akaratot Kant szerint az ész és a hajlamok, ösztönök is képesek irányítani, meghatározni.

12. A bekezdésben Kant több jelzővel is felruházza a szükségszerűséget. Az ő szóhasználatához igazodva a szükségszerűségnek alapvetően két fajtáját különböztethetjük meg: elméletit (erről a bekezdés nem beszél) és gyakorlatit (ennek két alesetét is említi). Ha valami elméleti értelemben szükségszerű, akkor az nemcsak egyszerűen úgy van, hanem nem is lehetne másképpen, más szóval a világ minden lehetséges állapotában (minden „lehetséges világban”) úgy van. A köznyelvben általában ezt értjük szükségszerűségen. Ha valami gyakorlati értelemben szükségszerű, akkor annak úgy kell (vagy kellene) lennie. Sajnos nem mindig van úgy valami, ahogyan lennie kell. Ezért ami gyakorlatilag szükségszerű, az néha nincs úgy. Például gyakorlatilag szükségszerű időről időre enni és inni, néha ez mégsem történik meg. A köznyelvben nem szoktuk szükségszerűségnek nevezni azt, amit Kant (egyfajta analógia miatt) gyakorlati szükségszerűségnek hív. Ehelyett azt mondjuk, valaminek lennie kell vagy kellene, valaminek így kell vagy kellene lennie. A gyakorlati szükségszerűségen belül Kant megkülönböztet objektív és szubjektív szükségszerűséget. Az objektív szükségszerűség egy olyan „kell”, amelyet maga az ész ír elő nekem, pontosabban az akaratomnak, hiszen az akarat bennem az, ami reagálni tud egy „kell”-re. Azért objektív, mert itt nem az én individuális személyem eszéről, hanem az észről mint olyanról van szó, amelynek szava ellentétes lehet szubjektív törekvéseimmel. Ez a kanti értelemeben vett kötelesség, a Sollen. Kant szerint objektíve szükségszerű nem hazudni. Szubjektív értelemben akkor szükségszerű valami, ha ténylegesen előírom magamnak. Az objektív és szubjektív gyakorlati szükségszerűség nem feltétlenül esik egybe. Olyant is előírhatok ugyanis magamnak, amit az ész nem ír elő nekem, sőt olyant is, aminek az ellentétét írja elő. Szubjektíven szükségszerű lehet számomra például hazudni. És fordítva: néha azt, és csak azt írom elő magamnak, tehát az válik számomra szubjektíven szükségszerűvé, ami objektíven is az, amit az ész ír elő: „Ha az ész az akaratot egy lény esetében maradéktalanul meghatározza, akkor egy ilyen lény esetében az objektíven szükségszerűnek elismert cselekedetek egyszersmind szubjektíven is szükségszerűek.”

12. „gyakorlatilag szükségszerűnek, vagyis jónak ismer el” – Emlékezzen vissza, hogy a kötelesség fogalma, amely legutóbb a 11. bekezdés végén adott új lendületet és irányt a fejtegetéseknek, azért vált fontossá, mert az Első rész 8. bekezdésében annak zálogává vált, hogy a jó akarat fogalmát megértsük. A jó akarat pedig az Első rész 1. bekezdése óta foglalkoztat bennünket. Hosszú idő után most újra feltűnt a „jó” fogalma, és hamarosan a jó akarattal is újra találkozni fogunk. A 14–15. bekezdésben fokozottan figyeljen a „jó” fogalmára!

12. „Ha viszont az ész önmagában nem határozza meg kielégítően” – Az eredetiben: egymagában/egyedül (für sich allein)

12. „az objektíven szükségszerűnek elismert cselekedetek szubjektíven esetlegesek” – Ami nem szükségszerű, az esetleges, és ez egyaránt igaz az elméleti és a gyakorlati szükségszerűség esetében is. Az ígéreteket megtartani például kötelesség, vagyis gyakorlatilag és azon belül pedig objektíven szükségszerű. Ezt legtöbben el is ismerjük. Mivel azonban akaratunk nemcsak az ész szavának, hanem a hajlamoknak is engedelmeskedik, néha nem azt írjuk elő magunknak, ami a köteleségünk lenne. Nem mindig mondjuk magunknak, meg kell tartanod ezt az ígéretet. Az ígéretek megtartása tehát, jóllehet objektíve szükségszerű, szubjektíve nem az, vagyis esetleges.

12. „késztetés; vagyis bár….” – a bekezdés vége helyesen: „késztetés; vagyis az objektív törvényeknek egy nem mindenestül jó akarathoz való viszonyát úgy gondoljuk el, mint egy eszes lény akaratának olyan észokok általi meghatározását, amelynek viszont ez az akarat természetétől fogva nem szükségképpen engedelmeskedik.” – A „késztetés” tehát itt két elemet foglal magában: egyrészt az ész próbálja rábírni valamire az akaratot, próbál egy bizonyos meghatározást adni neki, másrészt az akarat nem feltétlenül engedelmeskedik az ész szavának.

13. A bekezdés egyetlen mondata az előző bekezdés végéhez, a késztetéshez és a nem feltétlenül engedelmeskedő akarathoz kapcsolódik, ugyanakkor két ott nem használt terminust is alkalmaz: „objektív elv” és „parancs”. Az előző bekezdés segítségével magyarázza el, milyen objektív elvről van itt szó, illetve, hogy hogyan bukkanhat fel itt a „parancs” szó.

14. „s ebben az ész objektív törvényének” – Helyesen: s bennük (mármint az imperatívuszokban)

15. Az előző bekezdésekre is támaszkodva magyarázza el a következő fogalmak kapcsolatrendszerét: késztetés, parancs, legyen, imperatívusz!