Hankovszky Tamás profil publikáció oktatás linkek
______www.hankovszky.com__________________________________________________________________________________________________
Frissítve: 2016. 05. 08. Etika és vallás /
Etikatörténet 2. (klasszikus német filozófia) Kant és Fichte előadás, BMNSF12500M
/ BONET01200 2016. tavasz KURZUSLEÍRÁS Kortársai szerint Kant „a tiszta ész
evangéliumát” hirdette, és „a filozófia reformációját” indította el. E kifejezések jelzik, hogy írásait a vallás
összefüggésében szemlélték, és úgy vélték, Kant végre rendezte a hit és az
ész felvilágosodás következtében nyílt konkurenciává vált viszonyát. A tiszta ész kritikája második
kiadásához írt előszavában maga a szerző is kiemeli művének ezt az
aspektusát: „Korlátoznom kellett a tudást,
hogy a hit számára tér nyíljék.” A gyakorlati ész kritikájában pedig e
tér ésszerű betöltése érdekében megalapozta az „észhitet”, amikor a vallás
alapfogalmait az ember morális kötelességből kiindulva legitimálta. Kezdetben
Fichte is ehhez a koncepcióhoz csatlakozott, rövidesen azonban a kanti
filozófia mélyebb végiggondolása nyomán Kant kritikájáig és egy Kant
feltételezett szándékait jobban érvényesítő etika és vallásfilozófia
kidolgozásáig is eljutott. Egyikőjük rendszere sem volt azonban teljes
összhangban a kereszténység önértelmezésével. Kant főműve hamar felkerült az Indexre, vagyis a katolikusok számár
tiltott könyvek listájára, Fichtét pedig az ateizmussal vádolták meg, aminek
nyomán katedráját is elvesztette. A kurzus célja részletesen bemutatni Kant
etikáját, és az etikára épülő vallásfilozófia kanti koncepcióját, és
vázlatosan áttekinteni az etika és a vallás viszonyát Fichténél. Oktató: Hankovszky Tamás (tamas@hankovszky.com) Időpont: Hétfő 16.00 – 17.30 Hely: Anselmianum 010 Követelmények A kurzus kollokviummal zárul, amely a primér
szövegek ismeretét kéri számon. A szövegek értelmezéséhez ismételten felhívom
a figyelmet az elsősorban ajánlott olvasmányokra. Tételsor 1. A harmadik
antinómia (TÉK) 2. A gyakorlati ész
alaptételeiről (GYÉK 1-8.§) 3. A gyakorlati ész
tárgya, a gyakorlati ítélőerő tipikája (GYÉK Második fejezet) 4. A gyakorlati ész
mozgatórugói (GYÉK Harmadik fejezet eleje) 5. A gyakorlati ész
dialektikája és a legfőbb jó (GYÉK dialektika a posztulátumokig) 6. Isten léte és a
halhatatlanság posztulátumai (GYÉK: vonatkozó rész) 7. Tiszta elméleti
és gyakorlati ész (Szórványosan: a GYÉK többi tételből kimaradt részei az
elemtan végéig) 8. A kategorikus
imperatívusz (Az erkölcsök metafizikájának alapvetése) Kötelező olvasmányok Immanuel Kant: A
tiszta ész kritikája. Budapest, Atlantisz, 2004. 380‒387., 440‒458. Immanuel Kant: Az erkölcsök metafizikájának
alapvetése. Budapest, Raabe Klett, 1998. 38‒49. (Második rész
13‒53. bekezdés) Immanuel Kant: A
gyakorlati ész kritikája. Szeged, Ictus, 1997.
Elsősorban ajánlott olvasmányok Hankovszky Tamás: Az ész
szükségletéből fakadó hit. Kant a hit és az ész viszonyáról. In Szeiler
Zsolt – Bakos Gergely – Sárkány Péter (szerk.): Hit és ész. Teológiai és filozófiai közelítések. Budapest,
L’Harmattan – Sapientia, 2013. 182‒225. Lewis White Beck: A
Commentary on Kant's Critique of Practical Reason. Chicago, University of
Chicago Press, 1960. Lewis White Beck: Kants Kritik der praktischen Vernunft. Ein
Kommentar. München, Fink, 1974. [Elérhető a kari könyvtárban.] Christine M.
Korsgaard: Kant's
formula of universal law. In Pacific Philosophical Quarterly 1985. 1‒2. 24‒47. Ajánlott olvasmányok Immanuel Kant: Tájékozódni a gondolatok között: mit is jelent ez? In
Kant: Történetfilozófiai írások.
[H.n.], Ictus, 1997. 23‒39. Andrews Reath ‒
Jens Timmermann (Ed.): Kant's
Critique of Practical Reason. A Critical Guide. Cambridge, CUP, 2010. Otfried Höffe (Hg.):
Immanuel
Kant. Kritik der praktischen Vernunft.
(Klassiker Auslegen 26) Berlin, Akademie, 2002. Henry E. Allison: Kant's
Theory of Freedom. Cambridge, CUP, 1990. |