Hankovszky
Tamás profil publikáció oktatás linkek
______www.hankovszky.com__________________________________________________________________________________________________
|
Frissítve: 2009. 03. 18. Társadalomfilozófia TÖRTÉNELEM ÉS
ESZKATOLÓGIA A történelem
filozófiája és teológiája szövegolvasó szeminárium,
BF-490-7 2009. tavasz KURZUSLEÍRÁS Vajon igaz-e, hogy a történelem a
mi erőfeszítéseink által vagy éppen azokat semmibe véve
feltartóztathatatlanul egy végső beteljesedés, isteni cél felé tart?
Létezik-e filozófiailag is megragadható értelme és végcélja a történelemnek,
vagy ilyenről csak a teológia nyelvén lehet beszélni? A történelem értelmére vonatkozó
ilyen és hasonló kérdések megválaszolásához közelebb vezethet annak
felismerése, hogy a klasszikus történelemfilozófia tulajdonképpen nem más,
mint a zsidó-keresztény eszkatológia
szekularizált változata. Még Marx kommunizmusra vonatkozó elképzeléseiben is
tetten érhető a végső idők bibliai leírásának eleven hatása. Sőt, nemcsak a
filozófusok, hanem elvallástalanodott korunk egyszerű emberei is
akarva-akaratlan ennek az eszménynek a hatása alatt állnak. „Egész arra
irányuló modern fáradozásunk, hogy mind jobbá tegyük a dolgokat, s mind
nagyobb fokú haladást érjünk el, az Isten Országa felé tartó egyetlen
keresztény haladás eszméjében gyökerezik, melynek uralmától a modern tudat
megszabadult ugyan, ám amelytől mégiscsak függ” (Löwith). Oktató: Hankovszky Tamás (tamas@hankovszky.com) Időpont: Szerda 12.15
– 13.45 Hely: Augustineum 101. Munkamódszer A szeminárium a hallgatók otthoni
és órai aktivitására épülő oktatási forma. Az órák ezúttal a résztvevők
tanári irányítással folyó beszélgetéseként valósulnak meg, mert ez
hatékonyabbnak ígérkezik, mint a hallgatói referátumokra épülő szeminárium.
Így a foglalkozások látogatása és a hétről-hétre való készülés
elengedhetetlen. Az alábbi „tervezett menetrend”
rendszerint több irodalmat ad meg egy-egy foglalkozásra, mint amennyinek a
feldolgozását egy hallgatótól reálisan elvárható (bár már ez a lista is
kényszerű korlátozás eredménye). Ezért kísérletezni fogunk azzal a
munkamódszerrel, hogy a szeminárium résztvevői két csoportot képezve más-más
szövegekből készülnek fel, és az így szerzett ismereteiket az órán megosztják
a többiekkel (hogy senkinek ne kelljen többet olvasnia hetente kb. 30
oldalnál). Az órán mindenkinél legyenek ott
a feldolgozott művek! Követelmények Aktív órai részvétel, egy házi
dolgozat írása. Értékelés: A hallgatók a félév végén
aláírást és gyakorlati jegyet kaphatnak. A foglalkozásokon való aktív
részvétel mindegyiknek feltétele. A gyakorlati jegyet a házi dolgozat és
súlyozottan az órai munka határozzák meg. Senki nem teljesítheti úgy a
szemináriumot, hogy aktívan be ne kapcsolódna a szakmai beszélgetésbe! Hiányzás: A szemináriumokon a részvétel
kötelező. A maximális hiányzási lehetőség 6x45 perc. Ennél több hiányzás
esetén a kurzusra nem jár aláírás (így jegy sem). „Igazolt” és „igazolatlan”
hiányzás között nincs különbség. A házi dolgozat Téma: szabadon választható a félévben
tárgyalt témákhoz kötődően Terjedelem: 15-18000 leütés Leadási határidő: 04.29. Kinyomtatva: az órán,
elektronikusan: 04.29. éjfélig Elvárások: A dolgozat műfaja tanulmány
legyen! Tanúskodjon arról, hogy a hallgató képes filozófiai problémák
megragadására, összefüggéseik megértésére, logikus és érvekkel alátámasztott
kifejtésére. Lehetőleg minden nagyobb horderejű kijelentés mögött
(szakirodalmi) szöveggel vagy szövegekkel alátámasztott érv álljon a
bibliográfiai utalások elfogadott szabályainak betartásával. A tervezett menetrend Az időbeosztás és az olvasnivalók
a félév folyamán változhatnak. Ezért az órákra való készülést ajánlott mindig
a kurzus honlapjának felkeresésével kezdeni.
Kötelező és
ajánlott olvasmányok Szemelvények
„A teológia és a filozófia előjoga
empirikusan megválaszolhatatlan kérdések megfogalmazása. Ilyesfajták azok a
kérdések, melyek az első és a legvégső dolgokat érintik – s éppen azért őrzik
meg jelentőségüket, mert semmilyen válasz nem némíthatja el őket. Senki nem
faggatódznék a történelem értelme felől, ha az már magukból a történeti
eseményekből nyilvánvaló volna. Másrészt értelem-nélkülinek is csak egy végső
értelmet keresve tűnhet csak a történelem. Csalódások csak akkor érhetnek
bennünket, ha várunk valamit. Az azonban, hogy egyáltalán a történelem
egészének értelmére és értelmetlenségére kérdezzünk, maga is már
történelmileg meghatározott: zsidó és keresztény gondolatok szülték e mérték
nélküli kérdést. Komolyan a történelem értelmére kérdezni – ez túllép minden
tudhatón, és elállítja lélegzetünket; légüres térbe lök bennünket, melyet
csak a remény és a hit tölthet ki.
A görögök szerényebbek voltak. Nem voltak oly elbizakodottak, hogy a
történelem értelmének firtatására vetemedjenek. Lenyűgözte őket a természetes
kozmosz látható rendje és szépsége, és a keletkezés és pusztulás kozmikus
törvénye volt történelemmegértésük
mintája is.”
„Csak a zsidó és a keresztény hit által a klasszikus pogányság »reménytelen« - mert ciklikus – világszemlélete ellenében megteremtett jövő horizontján
belül vált egyáltalán lehetővé, hogy a haladáseszme a modern
történelemfelfogás vezérlő gondolatává váljék. Egész arra irányuló modern
fáradozásunk, hogy mind jobbá tegyük a dolgokat, s mind nagyobb fokú haladást
érjünk el, az Isten Országa felé tartó egyetlen keresztény haladás eszméjében
gyökerezik, melynek uralmától a modern tudat megszabadult ugyan, ám amelytől
mégiscsak függ, miként a szökött szolga távoli urától.” (Karl Löwith: Világtörténelem és
üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei. Budapest,
Atlantisz, 1996. 42. ill. 128.)
„A történelem értelme körüli
zűrzavarban nem az egyes események szabnak mértéket; sőt, éppenhogy mindeme eseményektől elfordulva kell feltenni
a kérdést: mi teszi a történelmet történelemé? A történelem lényegére
irányuló kérdés csak akkor lelhet mértékre és állagra, ha az eszkaton felől hangzik el, mert
az eszkatonban a történelem
túllép határain, és a maga mivoltában válik láthatóvá.”
„Ember-voltot csakis a szabadság emelhet át a természet köréből a történelem
birodalmába. Történetisége csak a szabadságban létező embernek van. A
természetnek és a természetbe ágyazott ember-voltnak nincs története. A
szabadság azonban csak mint
alá-bukás tárulkozhat fel. Mindaddig ugyanis, amíg a szabadság az
isteni-természeti körforgás pályáján mozog, Isten és a természet
szükségszerűségének van alávetve. Valamiféle non posse peccare semmiben sem különbözik a jó
kényszerétől. Csak az embernek Isten szavára adott válasz-szava – ez a
lényege szerint: nem – tanúsíthatja az emberi szabadságot.
A történelem alapja ekként a tagadás szabadsága.” (Jacob Taubes: Nyugati eszkatológia. Budapest, Atlantisz, 2004. 7.
ill. 10.) |