Hankovszky Tamás profil publikáció oktatás linkek
______www.hankovszky.com__________________________________________________________________________________________________
|
Frissítve: 2015. 01.
19. A filozófia és a
teológia határkérdései TÖRTÉNELEM
ÉS ESZKATOLÓGIA A
történelem filozófiája és teológiája szövegolvasó
szeminárium, MBMNSF04400M 2015. tavasz KURZUSLEÍRÁS
Vajon igaz-e, hogy a
történelem a mi erőfeszítéseink által vagy éppen azokat semmibe véve feltartóztathatatlanul
egy végső beteljesedés, isteni cél felé tart? Létezik-e filozófiailag is
megragadható értelme és végcélja a történelemnek, vagy ilyenről csak a
teológia nyelvén lehet beszélni? A történelem
értelmére vonatkozó ilyen és hasonló kérdések megválaszolásához közelebb
vezethet annak felismerése, hogy a klasszikus történelemfilozófia
tulajdonképpen nem más, mint a zsidó-keresztény eszkatológia szekularizált változata. Még Marx
kommunizmusra vonatkozó elképzeléseiben is tetten érhető a végső idők bibliai
leírásának eleven hatása. Sőt, nemcsak a filozófusok, hanem
elvallástalanodott korunk egyszerű emberei is akarva-akaratlan ennek az
eszménynek a hatása alatt állnak. „Egész arra irányuló modern fáradozásunk,
hogy mind jobbá tegyük a dolgokat, s mind nagyobb fokú haladást érjünk el, az
Isten Országa felé tartó egyetlen keresztény haladás eszméjében gyökerezik,
melynek uralmától a modern tudat megszabadult ugyan, ám amelytől mégiscsak
függ” (Löwith). Oktató: Hankovszky Tamás (tamas@hankovszky.com) Időpont: Hétfő 12.15 – 13.45 Hely: Augustineum
011. Munkamódszer A szeminárium a
hallgatók otthoni és órai aktivitására épülő oktatási forma. Az órák ezúttal
a résztvevők tanári irányítással folyó beszélgetéseként valósulnak meg, mert
ez hatékonyabbnak ígérkezik, mint a hallgatói referátumokra épülő
szeminárium. Így a foglalkozások látogatása és a hétről-hétre való készülés
elengedhetetlen. Az alábbi „tervezett
menetrend” rendszerint több irodalmat ad meg egy-egy foglalkozásra, mint
amennyinek a feldolgozását egy hallgatótól reálisan elvárható (bár már ez a
lista is kényszerű korlátozás eredménye). Ezért kísérletezni fogunk azzal a
munkamódszerrel, hogy a szeminárium résztvevői két csoportot képezve más-más
szövegekből készülnek fel, és az így szerzett ismereteiket az órán megosztják
a többiekkel (hogy senkinek ne kelljen többet olvasnia hetente kb. 30
oldalnál). Az órán mindenkinél
legyenek ott a feldolgozott művek! Követelmények Aktív órai
részvétel, egy házi dolgozat írása. Értékelés: A hallgatók a
félév végén aláírást és gyakorlati jegyet kaphatnak. A foglalkozásokon való aktív részvétel mindegyiknek feltétele. A gyakorlati jegyet a
házi dolgozat és súlyozottan az órai munka határozzák meg. Senki nem
teljesítheti úgy a szemináriumot, hogy aktívan be ne kapcsolódna a szakmai
beszélgetésbe! Hiányzás: A szemináriumokon
a részvétel kötelező. A maximális hiányzási lehetőség 6x45 perc. Ennél több
hiányzás esetén a kurzusra nem jár aláírás (így jegy sem). „Igazolt” és
„igazolatlan” hiányzás között nincs különbség. A házi dolgozat Téma: szabadon
választható a félévben tárgyalt témákhoz kötődően Leadási
határidő:
elektronikusan: 04.
17. (péntek) 24 óra és kinyomtatva: 04. 20.
(hétfő) 10.15 Elvárások: A dolgozatokat
kinyomtatva és elektronikusan kell
beadni. A házi dolgozat formai követelményei: Times New Roman betűtípus,
12-es betűméret, 2,5-ös margó, 1,5-ös sortávolság, címlap és bibliográfia
nélkül hat teljes oldal. A
bekezdések között ne legyen sorkihagyás vagy térköz! A hivatkozás
szabályairól és a tudományos írásművek egyéb formai követelményeiről jó
összefoglalót nyújt: http://www.gfhf.hu/download/filestore/downloads/to/sorvezeto.pdf
A formailag nem megfelelő vagy késve érkezett dolgozatokat olvasatlanul
elutasítom. A tervezett
menetrend Az időbeosztás és az
olvasnivalók a félév folyamán változhatnak. Ezért az órákra való készülést ajánlott
mindig a kurzus honlapjának felkeresésével kezdeni.
Kötelező és ajánlott
olvasmányok Szemelvények
„A teológia és a filozófia
előjoga empirikusan megválaszolhatatlan kérdések megfogalmazása. Ilyesfajták
azok a kérdések, melyek az első és a legvégső dolgokat érintik – s éppen
azért őrzik meg jelentőségüket, mert semmilyen válasz nem némíthatja el őket.
Senki nem faggatódznék a történelem értelme felől, ha az már magukból a
történeti eseményekből nyilvánvaló volna. Másrészt értelem-nélkülinek is csak
egy végső értelmet keresve tűnhet csak a történelem. Csalódások csak akkor
érhetnek bennünket, ha várunk valamit. Az azonban, hogy egyáltalán a
történelem egészének értelmére és értelmetlenségére kérdezzünk, maga is már
történelmileg meghatározott: zsidó és keresztény gondolatok szülték e mérték
nélküli kérdést. Komolyan a történelem értelmére kérdezni – ez túllép minden
tudhatón, és elállítja lélegzetünket; légüres térbe lök bennünket, melyet
csak a remény és a hit tölthet ki.
A görögök szerényebbek voltak. Nem voltak oly elbizakodottak, hogy a
történelem értelmének firtatására vetemedjenek. Lenyűgözte őket a természetes
kozmosz látható rendje és szépsége, és a keletkezés és pusztulás kozmikus
törvénye volt történelemmegértésük
mintája is.”
„Csak a zsidó és a keresztény hit által a klasszikus pogányság »reménytelen« - mert ciklikus – világszemlélete ellenében megteremtett jövő
horizontján belül vált egyáltalán lehetővé, hogy a haladáseszme a modern
történelemfelfogás vezérlő gondolatává váljék. Egész arra irányuló modern
fáradozásunk, hogy mind jobbá tegyük a dolgokat, s mind nagyobb fokú haladást
érjünk el, az Isten Országa felé tartó egyetlen keresztény haladás eszméjében
gyökerezik, melynek uralmától a modern tudat megszabadult ugyan, ám amelytől
mégiscsak függ, miként a szökött szolga távoli urától.” (Karl Löwith: Világtörténelem és
üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei. Budapest,
Atlantisz, 1996. 42. ill. 128.)
„A történelem értelme körüli
zűrzavarban nem az egyes események szabnak mértéket; sőt, éppenhogy mindeme eseményektől elfordulva kell
feltenni a kérdést: mi teszi a történelmet történelemé? A történelem
lényegére irányuló kérdés csak akkor lelhet mértékre és állagra, ha az eszkaton felől hangzik el, mert
az eszkatonban a történelem
túllép határain, és a maga mivoltában válik láthatóvá.”
„Ember-voltot csakis a szabadság emelhet át a természet köréből a történelem
birodalmába. Történetisége csak a szabadságban létező embernek van. A
természetnek és a természetbe ágyazott ember-voltnak nincs története. A
szabadság azonban csak mint
alá-bukás tárulkozhat fel. Mindaddig ugyanis, amíg a szabadság az
isteni-természeti körforgás pályáján mozog, Isten és a természet
szükségszerűségének van alávetve. Valamiféle non posse peccare semmiben sem különbözik a jó
kényszerétől. Csak az embernek Isten szavára adott válasz-szava – ez a
lényege szerint: nem – tanúsíthatja az emberi szabadságot.
A történelem alapja ekként a tagadás szabadsága.” (Jacob Taubes: Nyugati eszkatológia. Budapest, Atlantisz, 2004. 7.
ill. 10.) |