Hankovszky Tamás profil publikáció oktatás linkek
______www.hankovszky.eu___________________________________________________________________________________________________
|
Frissítve: 2018. 12.
08. Történetfilozófia TÖRTÉNELEM ÉS
ESZKATOLÓGIA A
történelem filozófiája és teológiája előadás,
BMNSF07800M 2018.
ősz KURZUSLEÍRÁS
Vajon
igaz-e, hogy a történelem a mi erőfeszítéseink által vagy éppen azokat
semmibe véve feltartóztathatatlanul egy végső beteljesedés, isteni cél felé
tart? Létezik-e filozófiailag is megragadható értelme és végcélja a
történelemnek, vagy ilyenről csak a teológia nyelvén lehet beszélni? A történelem értelmére vonatkozó ilyen és hasonló kérdések
megválaszolásához közelebb vezethet annak felismerése, hogy a klasszikus
történelemfilozófia tulajdonképpen nem más, mint a zsidó-keresztény eszkatológia szekularizált
változata. Még Marx kommunizmusra vonatkozó elképzeléseiben is tetten érhető
a végső idők bibliai leírásának eleven hatása. Sőt, nemcsak a filozófusok,
hanem elvallástalanodott korunk egyszerű emberei is akarva-akaratlan ennek az
eszménynek a hatása alatt állnak. „Egész arra irányuló modern fáradozásunk,
hogy mind jobbá tegyük a dolgokat, s mind nagyobb fokú haladást érjünk el, az
Isten Országa felé tartó egyetlen keresztény haladás eszméjében gyökerezik,
melynek uralmától a modern tudat megszabadult ugyan, ám amelytől mégiscsak
függ” (Löwith). A félév
első felében a Biblia és a klasszikus kereszténység (Szent Ágoston, Joachim, Bousset, Münzer) történelemfelfogásáról
lesz szó, a második felében pedig újkori német szerzők (Lessing, Kant,
Herder, Schiller, Fichte, Schelling, Hegel, Marx) történelemértelmezéséről. Az előadás témáját jól jellemzik az alábbi szemelvények. „A teológia és a filozófia előjoga
empirikusan megválaszolhatatlan kérdések megfogalmazása. Ilyesfajták azok a
kérdések, melyek az első és a legvégső dolgokat érintik – s éppen azért őrzik
meg jelentőségüket, mert semmilyen válasz nem némíthatja el őket. Senki nem
faggatódznék a történelem értelme felől, ha az már magukból a történeti
eseményekből nyilvánvaló volna. Másrészt értelem-nélkülinek is csak egy végső
értelmet keresve tűnhet csak a történelem. Csalódások csak akkor érhetnek
bennünket, ha várunk valamit. Az azonban, hogy egyáltalán a történelem
egészének értelmére és értelmetlenségére kérdezzünk, maga is már
történelmileg meghatározott: zsidó és keresztény gondolatok szülték e mérték
nélküli kérdést. Komolyan a történelem értelmére kérdezni – ez túllép minden
tudhatón, és elállítja lélegzetünket; légüres térbe lök bennünket, melyet
csak a remény és a hit tölthet ki. A
görögök szerényebbek voltak. Nem voltak oly elbizakodottak, hogy a történelem
értelmének firtatására vetemedjenek. Lenyűgözte őket a természetes kozmosz
látható rendje és szépsége, és a keletkezés és pusztulás kozmikus törvénye
volt történelemmegértésük
mintája is.” „Csak
a zsidó és a keresztény hit által a klasszikus pogányság »reménytelen« –
mert ciklikus – világszemlélete ellenében megteremtett jövő horizontján belül
vált egyáltalán lehetővé, hogy a haladáseszme a modern történelemfelfogás
vezérlő gondolatává váljék. Egész arra irányuló modern fáradozásunk, hogy
mind jobbá tegyük a dolgokat, s mind nagyobb fokú haladást érjünk el, az
Isten Országa felé tartó egyetlen keresztény haladás eszméjében gyökerezik,
melynek uralmától a modern tudat megszabadult ugyan, ám amelytől mégiscsak
függ, miként a szökött szolga távoli urától.” (Karl Löwith:
Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei. Budapest,
Atlantisz, 1996. 42, ill. 128.) „A történelem értelme körüli
zűrzavarban nem az egyes események szabnak mértéket; sőt, éppenhogy mindeme eseményektől elfordulva kell
feltenni a kérdést: mi teszi a történelmet történelemmé? A történelem
lényegére irányuló kérdés csak akkor lelhet mértékre és állagra, ha az eszkaton felől hangzik el, mert
az eszkatonban a történelem
túllép határain, és a maga mivoltában válik láthatóvá.” „Ember-voltot
csakis a szabadság emelhet át a természet köréből a történelem birodalmába.
Történetisége csak a szabadságban létező embernek van. A természetnek és a
természetbe ágyazott ember-voltnak nincs története. A szabadság azonban csak mint alá-bukás tárulkozhat
fel. Mindaddig ugyanis, amíg a szabadság az isteni-természeti körforgás
pályáján mozog, Isten és a természet szükségszerűségének van alávetve.
Valamiféle non posse peccare semmiben sem
különbözik a jó kényszerétől. Csak az embernek Isten szavára adott
válasz-szava – ez a lényege szerint: nem – tanúsíthatja az emberi
szabadságot. A történelem alapja ekként a tagadás szabadsága.” (Jacob Taubes: Nyugati eszkatológia. Budapest, Atlantisz, 2004. 7,
ill. 10.) Oktató:
Hankovszky Tamás Időpont: kedd
10.15–11.45 Hely: Tárogató 102 Kötelező olvasmányok Löwith, Karl: Világtörténelem és
üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei. Budapest,
Atlantisz, 1996. (A vonatkozó fejezetek) Taubes, Jacob: Nyugati eszkatológia. Budapest, Atlantisz, 2004. (A
vonatkozó fejezetek) Cullmann, Oscar: Krisztus és az idő. Az őskeresztény
idő- és történelemszemlélet. Budapest, Hermeneutikai Kutatóközpont, 2000.
47-64. és 76-87. Továbbá: 16–46,
88–100, 136–164, 180–198. (A fordítás a „kijelentés” szót használja arra,
amit a katolikus terminológiával kinyilatkoztatásnak mondunk; a „bűneset”
pedig a bűnbeesést jelenti.) Bultmann,
Rudolf: Történelem és eszkatológia. Budapest, Atlantisz, 1994.
Különösen: 33-68. Lessing, Gotthold Ephraim:
Az
emberi nem nevelése. In Magyar
Filozófiai Szemle 1992. 5–6. 986–1012. Kant, Immanuel:
Az
emberiség egyetemes történetének eszméje világpolgári szemszögből. In Kant: Történelemfilozófiai
írások. Szeged, Ictus,
1995-1997. 43–58. Herder,
Johann Gottfried: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról. 15. könyv.
In Herder: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások.
Budapest, Gondolat, 1978. 41–454; 403–454. Schiller,
Friedrich: Mi
az egyetemes történelem és mi végre is tanulmányozzuk? In Schiller: Művészet-
és történelemfilozófiai írások. Budapest, Atlantisz, 2005. 383–419. Fichte,
Johann Gottlieb: A jelenlegi kor alapvonásai. 1–3. §,
4. §,
9. §
In Fichte: Válogatott filozófiai írások. Budapest, Gondolat, 1981.
413–701. Schelling, F. W. J.:
A transzcendentális idealizmus rendszere. Budapest, Gondolat, 1983. 353–375. Hegel, G. W. F.:
Előadások a világtörténet filozófiájáról. Budapest, Akadémiai, 1979. 33–56,
73–77, 81–85. Ajánlott olvasmányok A
szovjet alkotmány (különösen 1–25. §) Biblia. Izaiás (Ézsaiás) próféta könyve 40–55. fejezet, Ámosz próféta könyve Boros Gábor: Lessing spinozista történelemfilozófiája. In Magyar
Filozófiai Szemle 1992. 5–6. 981–985. Buber,
Martin: A próféták hite. Budapest, Atlantisz, 1991. Különösen: 121–136, 250–260. Az 1998-as kiadásban:
125–140., 254–264. Carr,
Edward Hallett: Mi a történelem? Budapest, Századvég, 1993. 7–28. Collingwood, Robin George: A történelem eszméje.
Budapest, Gondolat, 1987. 49–62. Részlet Csapó
Krisztina: II. Frigyes császár mint Antikrisztus a joachimita irodalomban és
a pápai propagandában. In Molnár Péter - Szakács Béla Zsolt (szerk.): Mediaevalia.
Középkori eszmetörténeti tanulmányok. Budapest, ELTE BTK Középkori Egyetemes
Történeti Tudományos Diákkör, 1992. 53–69. Danto, Arthur C.: Szubsztantív és analitikus
történelemfilozófia. (Hálózati dokumentum) Eliade,
Mircea: A szent és a profán. (II. A szent idő és a mítoszok) Budapest,
Európa, 1987. 61–106 Fabiny
Tibor: Fiorei Joachim. In Fabiny: A keresztény hermeneutika kérdései és
története. Budapest, Hermeneutikai Kutatóközpont, 1998. 198–207. Gyurgyák János – Kisantal Tamás (szerk.): Történetelmélet
I-II. Budapest, Osiris, 2006. Hankovszky Tamás: Az idő és a történelem
keresztény felfogása. In Teológia
45 (2011) 3–4. 151–159. Kant,
Immanuel: A fakultások vitája. In Kant: Történelemfilozófiai írások.
Szeged, Ictus, 1995–1997. 335–455. Különösen: 415–432. Kant, Immanuel: Az emberi történelem
feltehető kezdete. In Kant: Történetfilozófiai
írások. Szeged, Ictus, 1995-1997. 89-103. Kant, Immanuel: Recenziók Herder Eszméiről. In Kant: Történetfilozófiai írások. Szeged,
Ictus, 1995-1997. 59–86. Kelemen János: Az ész képe és tette. A
történeti megismerés idealista elméletei. Budapest, Atlantisz, 2000. Kierkegaard,
Sören: Filozófiai morzsák. Budapest, Göncöl, 1997. 75–96., 132–140. (A kijelölt részek
megértéséhez elengedhetetlen legalább a mű első fejezetének kivonatát
áttanulmányozni. A témánk szempontjából talán legfontosabb szövegrész
fordítása a 91. oldal közepén pontatlan. Helyesen: „Csakhogy mivel a
(közvetlen értelemben) nem-egyidejű nem más, mint a későbbi, ezért a későbbi
kell, hogy lehessen valódi egyidejű.”) Lenin, Vlagyimir Iljics: Állam és forradalom. A marxizmus
tanítása az államról és a proletariátus feladatai a forradalomban.
Budapest, Kossuth, 1973. Marquard, Odo: Az egyetemes történelem és más mesék. In
Marquard: Az egyetemes történelem és
más mesék. Budapest, Atlantisz, 2001. 251–273. Marx, Karl – Engels, Friedrich: A Kommunista Párt kiáltványa. Budapest, Kossuth, 1986. McGinn,
Bernard: Antikrisztus. Az emberiség kétezer éve a gonosz bűvöletében.
Budapest, 1995. 148–155. Miklós Tamás: „A filozófus számára itt nincs más kiút”. Kant
Világpolgár-esszéjéről. In Miklós Tamás: Hideg
démon. Kísérletek a tudás domesztikálására. Pozsony, Kalligram, 2011. 47–135. Miklós Tamás: A történelemfilozófia elgondolhatatlansága és
nélkülözhetetlensége a Transzcendentális idealizmus rendszerében. In Diotima. Heller Ágnes hetvenedik
születésnapjára. Budapest, Osiris-Gond, 1999. 376–385. [U. a.: Miklós
Tamás: Hideg démon. Kísérletek a tudás domesztikálására. Pozsony, Kalligram,
2011. 147–168.] Miklós Tamás: A zűrzavar képei. Friedrich Schiller: A
fenségesről. In Farkas Katalin – Orthmayr Imre (szerk.): Bölcselet és analízis. Budapest, Eötvös Kiadó, 2003. 289–295. [U.
a.: Miklós Tamás: Hideg démon.
Kísérletek a tudás domesztikálására. Pozsony, Kalligram, 2011. 181–193.] Miklós Tamás: Germánia fölött az ég. Friedrich Schiller: Mi az
egyetemes történelem és mi végre is tanulmányozzuk? In Parlando. Tanulmányok Zoltai Dénes tiszteletére. Budapest,
Atlantisz, 2005. 85-93. [U. a.: Miklós Tamás: Hideg démon. Kísérletek a tudás domesztikálására. Pozsony, Kalligram,
2011.169–179.] Miklós Tamás: Kant a társiatlan társiatlanságról. Megjegyzések a
Világpolgár-esszé negyedik
tételéhez. In Blandl Borbála, Gulyás Péter, Marosán Bence (szerk.): „A margók előadója voltam”. Emlékkötet
Munkácsy Gyula tiszteletére. (Világosság könyvek 5.) Budapest,
Tudástársadalom Alapítvány, 2011. 115-123. Miklós
Tamás: Miért írt Hegel történelemfilozófiát? In Miklós Tamás: Hideg démon. Kísérletek a tudás
domesztikálására. Pozsony, Kalligram, 2011. 196–215. Münzer,
Thomas: A Gideon kardjával. Budapest, Helikon, 1982. Különösen:
(15–)31–46. Nocke, Franz-Josef: Eszkatológia. I.
fejezet: A világ beteljesedése. In Theodor Schneider (szerk.): A dogmatika
kézikönyve 2. Budapest, Vigilia, 1997. 397–441. Papp
Zsolt: Történelemfilozófia –
megoldás a rendszer margóján? In Világosság 1972. 5. Melléklet.
(Újranyomva: Világosság 2004. 6. 49–63.) Rousseau,
Jean-Jacques: Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és
alapjairól. In Rousseau: Értekezések és filozófiai levelek.
[Budapest], Magyar Helikon, 1978. 59–158. Online
(online: görgessen!) Schiller, Friedrich: A
fenségesről. In Schiller: Művészet- és történelemfilozófiai írások.
Budapest, Atlantisz, 2005. 353-369. Szemelvények
a megismerés és a kinyilatkoztatás kapcsolatának teológiájához (Lessinghez) Szent Ágoston: Isten városáról I-IV. Budapest,
Kairosz, 2005–. Az egész mű korábbi
fordítása 1861-ből.) XI-XIV. könyv: szemelvénygyűjtemény, XV. könyv I–IV,
XVII, XX. 1. bekezdés, XVII. könyv I–III, XVIII. könyv I–II, XXXVII, XLVI–XLVII, XIX. könyv: XI, XVII, XX, XXVI, XX. könyv: IX, XI, XVI–XVII, XXII. könyv: XXX Szöveggyűjtemény
az Isten Országa fogalom értelmezéséhez Tuba
Iván: A
történelem teológiai értelme. (2. fejezet Világtörténelem és üdvtörténet)
Budapest, Jel, 2006. 19–31. |